A pszichés energetika

Jung szerint a személyiség olyan dinamikus, önszabályozó rendszerként működik, amelynek motorja, mozgatórugója a pszichikus energia vagy más szóval a libidó. Ez a libidó az analitikus pszichológia értelmezésében nem pusztán szexuális indíttatású, mint Freudnál. Jung azt is hangsúlyozza, hogy az energia – mivel absztrakció – sosem jelenik meg önmagában, csak megnyilvánulási formáiban érhető tetten, például vágyban, akarásban, indulatban, teljesítményben. A pszichés rendszerre a folyamatos energiaáramlás jellemző, a közlekedőedény mintájára: az energia mennyisége állandó, csak az eloszlása változik. Ha például a psziché egyik eleme energiával töltődik fel, azt valahonnan el kellett vonni. A szabad energiát azonban nem áll módunkban önkényesen átvinni valamilyen ésszerű alapon kiválasztott tárgyra, az a saját törvényeit követi. Ezért fordulhat elő, hogy valaki már mindent elért az életben, ami anyagilag elérhető, mégsem boldog, sőt neurotikussá válik, mint egy Jung által bemutatott esetben: A sikeres üzletember lénye egyik oldalát elhanyagolta, ezért a „… hipochondria vezette vissza saját testéhez, amelyen eddig keresztülnézett”.

A személyiség önszabályozó rendszerének fejlődése nem egyenletes. Az óhatatlanul előálló kiegyensúlyozatlan állapotok azonban kiegyenlítődésre törekszenek, és az egyoldalúságok egy idő után a tudattalanból kompenzatórikus ellenregulációs folyamatot váltanak ki. Ha ez nem következik be, a személyiség éretlen marad.

Jung az energia kétirányú mozgását különbözteti meg. A progresszív mozgást a tudat tartja fenn, lényege az életkövetelményekhez való tartós alkalmazkodás, ami a konfliktusok megoldása és összeegyeztetése, valamint az ellentétek koordinálása révén valósul meg. A progresszív folyamatban az egyre több tartalom tudatossá válása a haladás iránya. Regresszió akkor következik be, ha a tudatos alkalmazkodás megakad, a tudattalan folyamatok intenzitása nő, vagy elfojtás történik. A regresszió Freudnál visszacsúszást jelentett egy korábbi én-állapotra, Jungnál mást jelent: az Ego lazít a határokon és közel engedi magához a tudattalan tartalmakat. Ez az állapot a belsőnkhöz való alkalmazkodás, és nem minősíthető egyértelműen sem jónak, sem rossznak. Mindkét folyamat egyformán szükséges tapasztalás az emberi pszichében. Szimbóluma a jin-jang teljessége, melyben a sötét részben levő fehér pötty a progresszió lehetőségét, ellentéte pedig a regressziót jelképezi.