Az Animus fejlődése

Az Animus a nőben lakozó férfilélek képe. Általánosságban elmondható róla, hogy a tudattalanban a felismerések, a döntések, a megkülönböztető készségek, az értelem révén megtestesülő logosz; a jövőbe, a szellemi világ felé vezető út. Ahogy a férfi Animájának a karakterét az anya, úgy nő Anumisának karakterét elsősorban az apa formálja. A negatív Animus haláldémon alakjában ölt testet (fantáziákban, álmokban vagy akár valós karakterekben), akárcsak a negatív Anima egyik aspektusa. Elszakítja a nőt a realitástól, az emberi kapcsolatoktól, ítélete úgy szól, hogy a „dolgoknak másképp kellene lennie.” Másik formájában azokat a hideg, romboló gondolatokat testesíti meg, amelyek akkor jelennek meg, ha valamilyen érzés kényszerítő erejének nem tett eleget a nő. A destruktív viselkedés ilyenkor megnyilvánulhat abban, hogy megbetegíti hozzátartozóit, esetleg balesetbe hajszolja. Hasonlóan lehet destruktív az Animus sugallta passzivitás. Ilyenkor az élet értelmetlenségének, a próbálkozások hiábavalóságának a gondolata, a jobb élet reményébe vetett hit elvesztése lesz jellemző.

Pozitív oldala, hogy – az Animához hasonlóan – kreatív tevékenységek révén képes hidat verni a Selbst felé. Így a destruktív Animus energiája jelentéssel bíró aktivitásba fordul át. Ha a nő felismeri az olyan férfias tulajdonságokat magában, mint a bátorság, a kezdeményezőkészség, a szellemi bölcsesség vagy a tárgyilagosság, az Animus a személyiségfejlődésben partnerré válik. Általa képes a nő megtapasztalni azokat az objektív folyamatokat, melyek az élethez való „szellemi viszonyulást” teszik lehetővé a kritikátlan és felelőtlen véleménynyilvánítások helyett.

Az Animus - akárcsak az Anima - négy fejlődési szakaszon megy át. Az első szint a puszta fizikai erő megtestesülése, a másodikat tervszerű cselekvés és kezdeményezőkészség jellemzi, a harmadik szintre már az Animusra jellemző tudás birtoklása a jellemző. A negyedik szinten az értelem testesül meg. Láthatatlan belső szilárdságot kölcsönöz a nőnek, mely még a férfiakénál is fejlettebb formában teremt összeköttetést a nő tudata és a kor szellemisége közt. Jung ezzel magyarázza, hogy a régebbi időkben a látnokok, a jósok nők voltak, akik a férfiakat merész gondolatokra, új vállalkozásokra serkentették.

Az Anima, illetve az Animus tudatba emelése és beolvasztása az egészséges személyiség fejlődése szempontjából éppúgy fontos, mint az Árnyéké, bár annál lényegesen nehezebb feladat, állítja Jung, és ezt napjaink gyakorló jungi analitikusai is alátámasztják. „Ezen a fronton a legkeményebb ellenfélnek a saját tudattalan ellenállásunk bizonyul, mely akárhányszor fittyet hány legőszintébb tudati szándékainkra is. Csak eltökéltséggel juthatunk előbbre”.